A Micimackó ment a YouTube-ról a kisfiúk tabletjén, amikor megszűnt a mobilnet. „Az Őrségben sok helyen nincsen hálózat”, mondta a volánnál Apu, és borostás arcán egyszerre látszott a fényes okosság meg a jó kirándulás okozta szimpla öröm, ahogy belenézett a visszapillantóba.

Anyu épp Gyöngyivel csevegett, amikor elment a térerő is. Gyöngyi visszahívta, de két perc múlva ismét megszakadt a vonal. „Hagyjuk, majd ha odaértünk…”, legyintett Anyu, és a hajgumi után kezdett kotorászni a kesztyűtartóban.

A fejszés óriás a második bukkanón várt, amikor meglátták. A fékezés csak arra volt jó, hogy az autó lesodródjék a szűk útról és egy fatörzsbe ütközve oldalra boruljon.

Zolika valószínűleg ott halt meg, mert nem volt velük, amikor a sötét helyiségben sorban magukhoz tértek. Anyu sikoltozni kezdett és segítségért könyörgött. Azt hajtogatta, hogy fáj a lába és hogy a többiek hogy vannak. A fejszés óriás bejött és a füléhez tette a mobilt, furcsa gurgulázó hangján azt mondta „Hívjál segítséget!”

De nem volt térerő.

Nem voltak megkötözve, de a falak és a hatalmas vasajtó áthatolhatatlannak bizonyultak. Apu ráugrott a fejszés óriásra, amikor a legközelebb bejött. A hatalmas, kopasz vadember azonban csak lesöpörte őt a durva kőpadlóra, magához sem tért órákig. „Hívjál segítséget!”, adta oda utána a mobilt.

De nem volt térerő.

Először Anyu bal karját vágta le az irdatlan fejszével, és még mielőtt elájult volna, a másik kezébe adta a telefont. Ugyanez történt Apuval is. De nem volt térerő.

Miután talán egy nappal később Anyu jobb karját is lemetszette, a vérben kúszó asszony füléhez tette a süket telefont. „Hívjál segítséget!”, gurgulázta higgadtan. Apu még láthatta, ahogy végül a fejét is lecsapta. Ő még egy kicsit életben maradt, miközben a lábaitól is megfosztotta az óriás.

Bence dermedt arccal meredt az óriásra a végtagok, torzók és rengeteg vér közepén. A hatalmas, fejszés alak most felé fordult. „Veled nem játszom”, mondta, és két karjának koncentrált csapásával kettéhasította a fiút.